Egészséges könyvtáros-önismeret – a hivatásos áhítat és kritikája

A Vocational Awe (kb. a hivatás iránti áhítat, gyakran a “hivatás szentségeként” értelmezve) fogalmát a 2026 január végén 37 éves korában elhunyt könyvtáros, Fobazi Ettarh link vezette be 2018-ban az In the Library with the Lead Pipe folyóiratban megjelent “A hivatás szentsége és a könyvtárosság: hazugságok önmagunknak” (Vocational Awe and Librarianship: The Lies We Tell Ourselves link cikkében.
A fogalom azóta sokaknak segített belátni, hogy a könyvtár nem felszentelt intézmény, hanem munkahely.

A közgondolkodás hajlamos könyvtárakat és a könyvtárosságot eleve jónak, szentnek és ezért kritikán felülinek tekinteni. Ettarh szerint a gyakran jó szándékú retorika akár árthat is a könyvtárosoknak és a szakmának: a könyvtárosokat a közjó önfeláldozó szolgálóiként ábrázolja, de közben elfedi a munka valós terheit és az intézmény problémáit, emellett normalizálja a kizsákmányolást, az alulfizetettséget és a kiégést.

A hivatás iránti áhítat gyökereit a hivatás vallási értelmezéséhez köti, ahol az elhivatottság, az engedelmesség és az önfeláldozás központi értékeknek számítanak. A szakmai diskurzusban ez gyakran úgy jelenik meg, hogy a könyvtárosoktól határok nélküli rugalmasságot és személyes áldozatvállalást várnak el. Ám ez a gondolkodásmód hozzájárul a kiégéshez, az alulkompenzáltság elfogadásához és a munkaköri feladatok folyamatos bővüléséhez. Amikor a könyvtári munka erkölcsi kötelességként jelenik meg, a jogos szakmai kritikák (pl. a munka mennyisége, bérezés, létszámhiány vagy az intézményi egyenlőtlenségek terén), könnyen önzőnek vagy hitszegőnek tűnnek.

A cikk megkérdőjelezi azt a feltételezést, hogy a könyvtárak eleve semlegesek vagy jóindulatúak. Történeti példák (az USA-beli déli államok faji alapon elkülönített közkönyvtárai) és kortárs gyakorlatok (például az adatgyűjtés és az állami megfigyeléssel való együttműködés) aláássák a könyvtárak következetesen demokratikus és igazságos intézményeit. A könyvtári alapértékek mint a hozzáférés, adatvédelem és szellemi szabadság, a gyakorlatban egyenlőtlenül oszlanak meg, gyakran a marginalizált közösségek kárára.

Ettarh szerint ezen kritika nem a szakmai elkötelezettség elutasítása, hanem annak felismerése, hogy a könyvtári értékek védelme nem zárja ki a kritikus önreflexiót és a fenntartható munkafeltételek melletti kiállást. (ref.: HWJ)