Szolgáltatásorientáció helyett: részvételi működés

Tovább szemlézve link Koreny Ágnes blogposztját mind az Oodi, mind a Maunula esetében megfigyelhető, hogy a könyvtári terek nem tekinthetők lezárt, véglegesen meghatározott funkciójú környezeteknek: a terek használata időről időre változik, és nem kizárólag az eredeti tervezési szándék határozza meg őket. Az egyes funkciók a használók mindennapi gyakorlatai révén módosulhatnak, átrendeződhetnek, vagy új jelentéseket kaphatnak. Ezek a változások gyakran nem felülről vezérelt döntések eredményei, hanem a használók visszajelzéseiből, megfigyelt viselkedéséből és ismétlődő igényeiből következnek. A könyvtárak ebben az értelemben nem pusztán alkalmazkodnak, hanem figyelnek és tanulnak.

Példa a részvételi és adaptív működésre:
– a gyerekek számára kialakított terek átszervezése,
– a megfigyelt használati szokások és szülői visszajelzések alapján,
– sakktér létrehozása, amely nem eredeti funkcióként szerepelt, hanem a használók kezdeményezésére és rendszeres jelenlétére reagálva alakult ki.

Az adaptáció itt már nem problémamegoldás, hanem egyfajta tanulási folyamat. A változások nem egyszeri döntésekként történnek, hanem folyamatos finomhangolás eredményei, amelyek során a könyvtár működése alkalmazkodik a megfigyelt használati mintákhoz. A rugalmasság ebben az értelemben nem a szabályok hiányát jelenti, hanem azok helyzetfüggő alkalmazását, amely állandó figyelmet és irányítást igényel.

A Maunula Könyvtár esetében a cikk kiemeli a fiatalok bevonását a kávézó működtetésébe, amely egyszerre szolgál térhasználati és társadalmi célokat. Ez a megoldás nem új szolgáltatásként jelenik meg, hanem annak példájaként, hogy a könyvtár megosztja az intézményi kontroll egy részét, és teret ad a használók aktív szerepvállalásának.

Az adaptáció folyamat, a könyvtár működésének finomhangolása. A térhasználat, az intézményi szabályok és a személyzet gyakorlatai együtt alakítják azt, hogy milyen új használati formák válnak elfogadottá vagy tartóssá. A rugalmasság ebben az értelemben nem esztétikai vagy szolgáltatásfejlesztési kérdés, hanem irányítási és működtetési gyakorlat. A könyvtárak nem “készen adják” a teret, hanem olyan környezetet tartanak fenn, amely képes reagálni a változó használói igényekre anélkül, hogy elveszítené kiszámíthatóságát és befogadó jellegét.

(E híranyag további összefüggései a ‘Mit ér az a könyvtár, amelyben én nem vagyok benne?!’ c. előadásban hallhatók. Ha érdekel, írd meg: kit@gmconsulting.hu.)