A házikönyvtárak fogyatkozása ismert jelenség. Sajnálkozhatunk az otthonokból eltűnő könyvek miatt, de ingóságaink összetétele szükségszerűen követi életmódunk változásait: szabadidőnk nagy részében már online levelezünk, zenét hallgatunk, filmet nézünk, tájékozódunk és olvasunk. Egyre kevesebb szükség van arra, hogy fizikai adathordozókat vásároljunk, majd tároljunk lakásunkban az öröklésig – hangzott el az ELTE KITI Valóságos Könyvtárak – Könyvtári Valóság VII. konferencián.
Kevesebb szó esik arról, hogy könyvespolcaink, lemezgyűjteményeink személyiségünk lenyomataiként, archívumaiként fontos szerepet játszottak életünkben. Gondoljunk az “értelmiségi vendégeskedés” klasszikus helyzetére: míg vendéglátóként kilépünk a konyhába, a vendég feláll és végignézi a könyvespolcunkat. Nemcsak társasági témákat, közös nevezőket, párhuzamokat kínáltak velünk lakó gyűjteményeink, de identitásunk archívumaiként kísérték életünket.
A különböző életszakaszokban, ismerősökhöz, érdeklődési körökhöz, társaságok, munkákhoz vagy utazásokhoz kapcsolódóan beszerzett könyvek, zenék, filmek mellett könyvespolcaink megbecsült elemei voltak a fényképalbumok is. Múltunk felidézésére, személyiségünk megőrzött lenyomataként mára szinte csak fényképeink maradtak: a weben és online fiókjainkban a zenéket, filmeket, szövegeket nem birtokoljuk, nem leltározzuk, csak használjuk őket pillanatnyi igényeink szerint.
A telefonunkra automatikusan mentett képek azonban már visszakereshetőek, megoszthatóak, mert kapcsolódnak élményeinkhez, kapcsolatainkhoz, érdeklődési köreinkhez, társas- és munkakapcsolatainkhoz, utazásokhoz.
Veszélyes helyzetet teremt ez a törékeny gyűjtemény: kiszolgáltatottá tesz a tároló céggel szemben, mert emlékeink felidézése hosszú távon tárhely-előfizetést igényel. S bármennyire is a vizualitás felé tolódik az emberi kommunikáció, a fényképek nem pótolják a szöveges információkat. Szüleinket sokszor faggatjuk hiába: ki volt a képen? Hol készült? Mikor?
Ma már az AI képes felismerni a helyszíneket hegyláncok kontúrjából vagy jellegzetes épületekből, így pedig lehet, hogy a távoli jövőben minden elkészült fényképünk köré szöveges történetet generál majd nekünk, akár könyveket is beleillesztve. De addig még komoly személyes kihívás marad saját képalbumaink értelmezése életünk könyvespolcaként.
Mintát és segítséget adhatnak ehhez a könyvtárak az izgalmas fotóhagyatékok feltárásával, gyűjteményükbe illesztésével, kontextus-teremtéssel – hangzott el a VKKV7 konferencián link . (A szerző vetített prezentációja: a forráslinken.)