Egy évvel ezelőtt még abszurdnak tűnt volna annak felvetése, hogy egy ellenzéki politikus hamis videók sokaságában táncolva adóemeléssel fenyegessen, netán Zelenszkijjel ölelkezzen, vagy éppen fürdőkádban pózoljon. Az utóbbi időben mégis elkerülhetetlenné vált, hogy az emberek találkozzanak efféle tartalmakkal, hiszen elárasztották az internetet az olyan videók, amelyek valamelyik politikai csoportosulás vagy párt megbízásából a mesterséges intelligencia (MI) segítségével készültek. Minél profibb a kivitelezés, annál nehezebb felismerni, hogy ez nem a valóság, a deepfake videók, hanganyagok és fotók készítői pedig nem igyekeznek, hogy a befogadó képébe nyomják a hamisítás tényét.
Azt azonban nagyon nehéz megállapítani, hogy egy ilyen tartalomnak a terjesztése mikor ütközik bele a szólásszabadságba, és mikor nem. Mondhatja-e Orbán Viktor miniszterelnök, hogy egy MI generálta mozdulattal “gólt rúgott” Magyar Péter kapujába?
Berkes Rudolf, ELTE Jogtudományi Kutatóintézetének projektkutatója ezért az MI felhasználóit arra ösztökélné, hogy ne generáljanak másokról tartalmat az érintettek beleegyezése nélkül, mert egy jogtudatosabb ember esetében könnyen pert kaphatnak a nyakukba. Egy rágalmazás vagy becsületsértés, különösen nagy nyilvánosság előtt, ugyanaz a büntetőjogi kategória, ha a sajtóban követik el, mint ha egy deepfake videóban. Igaz, megengedőbb a jog a közszereplők esetén – nem véletlen, hogy ők nem is gyakran mennek bele pereskedésbe, legfeljebb, ha már nagyüzemben történik a lejáratás. Másrészt viszont a deepfake videók remek lehetőséget is teremtenek a politikusoknak, mert a kialakult bizonytalanságot fegyverként is használhatják, és egy-egy leleplező képsort megpróbálhatnak hamisnak beállítani. A választópolgárok azonban nem sok kapaszkodót kapnak ahhoz, hogy leleplezzék a hamis állításokat. A felhasználókat az oktatással lehetne felkészíteni, így például a médiaoktatásban a kritikus gondolkozás fejlesztésének kellene a középpontban lennie – mondta Berkes Rudolf.
HVG (41. sz.) / térítéses tartalom