Az OECD adatai szerint Magyarországon sok diák van, akik ugyan elkezdik az egyetemet, de végül nem tudják azt befejezni. A kurzus elején meghatározott időpontra a diákoknak csak fele végez, holott ma már az egyetemek támogatásának mértéke is részben attól függ, hogy a hallgatók be tudják-e fejezni időben a tanulmányaikat. A végzettek aránya emelkedik akkor, ha még egy évet ráhúznak; ekkor már közel kétharmaduk megszerzi a diplomát.
Az OECD megvizsgálta, hogy a “hivatalos” határidő után három évvel mekkora a végzettek aránya; ekkorra lett a diákok 72 százaléka diplomás, tehát a 28 százalékuk fokozatosan lemorzsolódott az évek során. A természettudományos-műszaki szakokon még rosszabb a helyzet; ott a képzés utáni három év elteltével a hallgatók 62 százaléka szerez csak diplomát.
A magyar oktatásfinanszírozás okozza azt a problémát, hogy a szegényebb családokban születő gyermekek nem tudnak értelmiségivé válni. Ahol erre figyelnek, ott – jellemzően a skandináv államokban – a közoktatásra a GDP mintegy 4 százalékát költi az állam. Dániában megelégszenek valamivel alacsonyabb, 3,3 százalékos aránnyal, de a dán GDP-hez mérve még ez is hatalmas pénz.
Magyarország 2 százalékos aránnyal néhány kelet-európai országgal a sor végén kullog, alig előzve meg az utolsó Romániát.
HVG (40. sz.) / térítéses tartalom