Felelős turizmus – hogyan lehet könyvtári analógia?

Kezelhetetlen tömeg teszi tönkre az élményt – harcba szállnak a turistaáradattal a világhírű múzeumok… E címmel tekinti át a HVG a sztármúzeumok tömegturizmusra adott válaszait. A könyvtárakat ilyen áradat nem fenyegeti, s amely esetében mégis szóba jöhet – pl. az Oodi -, azt eleve eszerint tervezték. Mégis, a hagyományos attitűdöket kikezdő múzeumi gyakorlat gondolatokat ébreszthet a könyvtárak közösségi szerepvállalásában, használók bevonásában is. (MG)

Hogyan lehetne elérni, hogy a turistákat ne ellenségként kezeljék az idegenforgalmi célpontok lakosai, a látogatók pedig nagyobb felelősségtudattal érkezzenek a helyszínekre, ahol akár az általuk elhasznált erőforrások regenerálásához is hozzájárulhatnának? Erre fókuszál a “helyreállító” [restorative] vagy “hozzájáruló” [contributory] turizmus, aminek képviselői és kutatói rájöttek, hogy az utazók jó része jobban érzi magát, ha bevonódhat a meglátogatott közösség életébe, illetve szívesen tenne/áldozna valamit azért, hogy az adott célpont megőrizhesse eredeti vonzerejét. Erre példa Koppenhága, ahol a CopenPay program keretében immár kéttucatnyi helyszínen kapnak a turisták valamilyen kedvezményt, ha cserébe ők is tesznek valamit az adott helyért vagy a városért. Például meghívják őket egy kávéra, ha tömegközlekedéssel vagy gyalog érkeznek a múzeumba, ingyen megebédelhetnek, ha kertészkednek egy-két órát a biokertészetben, elvihetnek egy körre egy kajakot az öbölben, ha besegítenek a kikötő vizének megtisztításába.

Akinek nincs ennyi ideje vagy elszántsága, attól – az idegenforgalmin túl – helyi adók és hozzájárulások formájában kérhetnek támogatást a település vagy környék rehabilitálásához. Kutatások szerint az utazók harmada – a lelkiismerete megnyugtatásául – szívesen részt venne valamilyen helyi önkéntes tevékenységben, a kétharmaduk pedig örömest támogatna anyagilag olyan kezdeményezéseket, amelyekről egyértelműen tudható, hogy milyen (nemes) célra fordítják.