A hárítva érvelő szervezet

Ha a kritikát a szervezet, osztály vagy csapat azzal söpri le, hogy ‘nem a mi hibánk’, önvédelembe merevedik az elfedések és az elfedések elfedése által. E ‘hárítva érvelő attitűd’ ‘földalatti szervezet’ kialakulásához vezet el, melynek léte ugyan ismert, de ritkán tesznek valamit kontraproduktív hatásainak javítására, főként, mert tagjai igyekeznek megőrizni a szervezetet kontrolljuk alatt. E két jelenség általános tanulásellenes tünetegyüttest alakít ki. A produkív attitűd szerint megéri érvényes tudást szerezni, kifejezni a gondolatokat, és megpróbálni megvalósítani őket. Hárító attitűd esetén az érvényes tudás csak az egyént / szervezetet támogató tudást jelenti. Az igazság eszerint akkor jó, ha nem vált ki felfordulást. Ha mégis kivált, akkor csavarni kell egyet rajta (ami azonban ellenkezik a pozitív menedzsment elméletével). De ezt a csavarást leplezni kell. Így kialakul a felszín felettivel párhuzamos felszín alatti menedzsment világa. Az utóbbiban találhatók az elhárító rutinok. Szervezeti elhárító attitűd minden olyan tevékenység, mely azzal védi a szereplőket, hogy meggátolja a tanulást, szembesülést (pl. problémák elhallgatása, nem reagálás a felvetésekre, a párbeszéd lehetőségének meggátolása). Az elhárító magatartás megszüntetése érdekében a szervezeteknek dupla körös tanulást kell bevezetni. Eszerint nemcsak például az adott tevékenységre, helyzetre kérdeznek rá, hanem a helyzet miértjére, létjogosultságára is.