Kemény Lili első regénye, a Nem önéletrajzi ihletésű mű, amelynél egy hazai irodalmi mű sem keltett nagyobb hullámokat a közelmúltban. A nemrég Margó-díjjal is elismert szerzővel a Nem visszhangja és a kiemelt figyelem lehetséges okai mellett arról is beszélgettünk, miért nem követi a közéletet, miért nem tudunk már szépen élni, és hogy mi a baja társadalmunknak a gondolkodó nőkkel.
24.hu: A könyv megosztó mivolta a kritikákban is megjelent. Mennyire követed ezeket? Mert vannak olyan írók, zenészek vagy filmesek, akik azt állítják, ők következetesen nem is olvasnak kritikákat.
KL: Egy fiatal, magyar alkotó nem teheti meg, hogy ne figyeljen. Úgy látom, két okból “megosztó” a könyv. Az egyik, hogy a kortársaim nagy részénél régebb óta “látszom”. A másik a megütött hang közvetlensége. Hogy nem család-, város- vagy mikrotörténeti traumákat dolgozok fel, mint a fősodor, hanem a körülöttünk és bennünk lévő világról írok, megnevezem és, azt hiszem, helyükön kezelem a dolgait.
További könyvismertetők:
– A könyv, amiről még sokat fogunk hallani link
– “Aljas ez a vallomásos irodalom; a szemérem halála” – Kemény Lili Nem című regényéről link
24.hu