Andred Benedek már 13 évesen 56-os menekült lett, de a vízkezelésben alkotott forradalmit. Vízszűrő membránja iparági standarddá vált, kétszer épített fel globálisan meghatározó céget a környezetvédelmi iparágban. Két hullámban tért vissza beruházásokkal Magyarországra.
A középiskolát munka mellett végezte el: dolgozott golyóstollgyárban, ruhagyárban, volt hétvégi kisegítő könyvtárban – kulcsfontosságú döntéseiben is könyvek játszottak fő szerepet -, egyszer pedig egy húsgyárban kapott munkát. “Mostam a vért a pultokról.”
Az iskolában inkább az elméleti dolgokban volt ügyes. Bár nagyon érdekelte a filozófia, praktikus okokból mégis vegyipari mérnöknek tanult. Ekkor szembesült először a környezetszennyezéssel: 1964-ben kezdett egy polietilént előállító üzemben dolgozni az egyetem mellett, ahol azt látta, hogy kezeletlenül engedték az ipari szennyvizet a Szent Lőrinc-folyóba. Amikor megoldásokat javasolt, nem fogadták el. Egy olvasmányélmény is a felelős környezeti gondolkodás felé fordította: Rachel Carson: Néma tavasz című könyve, amely a mezőgazdaságban nyakra-főre használt rovarirtók katasztrofális hatásaira hívta fel a figyelmet. “Hihetetlen ereje volt. Elindított egy egész környezetvédelmi mozgalmat, beleértve engem is.”
“Csak kutatok és kutatok, de senki nem használja. Ha viszont meg akarom változtatni a világot, alkalmazkodnom kell a kapitalizmus szabályaihoz, és erre céget kell alapítanom.” Így aztán kölcsönkért a dékántól egy vállalkozói ismeretekről szóló könyvet, és felmondta biztos egyetemi állását, hogy víztisztítási technológiát fejlesszen.
HVG (40. sz.) / térítéses tartalom