Minden Instagram-poszt olyan, mintha örökre felkapcsolnál egy villanykörtét. – 2015 egy tavaszi estéjén, amíg a vonatom New Jersey déli részének kopár síkságán száguldott át, az ablakból készítettem egy 15 másodperces videót. A klipben nincs semmi művészi, és más szempontból sem érdekes. Mindössze annyi látható rajta, hogy a fehér és sárga fények ferde vonalakban váltják egymást. Nem is emlékszem már, hogy miért vettem ezt fel. Néhány nappal ezelőttig még csak vissza sem néztem a felvételt. Ennek ellenére az elmúlt kilenc évben ez a videó ott csücsült valamelyik adatközpont egyik szerverén, csendben és láthatatlanul is terhelve a bolygónkat.
Azóta már elértük azt a szintet, ahol az információs és kommunikációs technológia károsanyag-kibocsátása elérte a teljes légi közlekedési ágazat kibocsátásának mértékét. Valahányszor új videót készítünk, emailt küldünk, vagy közzéteszünk egy fotót a legutóbbi étkezésünkről, az olyan, mintha felkapcsolnánk egy kis villanykörtét, ami már sosem lesz lekapcsolva. Ez pedig egy kényelmetlen és rendkívül modern kérdésre világít rá. “Mindenki azt mondja, hogy a repülés nagyon káros ” – mondta Tom Jackson, az angliai Loughborough Egyetem professzora, aki az adatok környezeti hatásait tanulmányozza. “De azon is el kell gondolkodnunk, hogy vajon mennyit ártunk azzal, ha fenntartjuk a jelenlegi digitális szokásainkat.”
Más szóval: kevesebb adatot kellene-e használnunk ahhoz, hogy hozzájáruljunk a bolygó megmentéséhez?
Telex