– Van-e olvasójegyed? – kérdezte a könyvtáros a könyvek gerincét nézegető cigány gyerektől egy vidéki kisvárosunk könyvtárának olvasóteremben. – Mert csak akkor használhatod a könyvtárat! – A történet nem szól arról, hogy a megszeppent gyerek ezek után újból betért-e a közkönyvtárba. De sejtésünk lehet.
A kerekes székkel való behajtást segítő rámpa és a fotocellával nyíló ajtó egyre több helyen teszi elérhetővé a könyvtári szolgáltatásokat a hátrányosabb helyzetben lévők számára. A hátrányt nem szenvedők azonban általában nehezen azonosítják mások szerteágazó fajtájú hátrányait. Ebben az érzékenyítésben segít a radikális befogadás szempontrendszere. (MG)
– A közösségre való tudatos összpontosított a radikális befogadás (inkluzivitás) része – írja a Library Journal egy 2017-es cikkében. Abból indul ki, hogy egy közösségben vannak kiváltságosabbak és kevésbé kiváltságos emberek. A kiváltság persze sokféle köntösben jelenhet meg. Ezek befolyásolják, menyiben férnek hozzá hozzá az emberek a könyvtár által nyújtott szolgáltatásokhoz. A radikális befogadás által a könyvtár tervszerűen építi le a szolgáltatásokhoz való hozzáférés akadályait a létesítmények, technológia, programozás és politikák területein.
A hozzáférést gátló akadályok gyakran nem egyértelműek és nem láthatók azonnal mindenki számára. Ezért a radikálisan befogadó könyvtár elősegíti a közösségi eszmecserét. Nem a könyvtár áll elő megoldásokkal, hanem a könyvtárvezetők a közösséget minden érdekcsoportját egy asztalhoz ültetve, minden fél hangját meghallgatva gyűjtik be az ötleteket. Majd megkeresik a közös pontokat a törekvésekben. Így egy radikálisan befogadó könyvtár képes lesz arra, hogy megküzdjön a látens (azaz nem azonnal egyértelmű) elnyomással. Nem feltétlenül a irányelvek megfogalmazásával vagy petíciókkal lépnek fel, hanem a könyvtár eszközeivel és erőforrásaival, valamint a közösségi erőforrások finomhangolása által. (ref.: MG)
Library Journal