Magyarországon nemzetközi összehasonlításban is alacsony szintű a szolidaritás, sőt a helyzeten a gyűlöletkampányok érezhetően tovább rontottak. A könyvtár szociális funkcióját egészítheti ki az élő könyvtár, amely a regényekben, versekben, novellákban megfogalmazott egyoldalú információáramlás mellett interaktív élményt kínál: a valamilyen szempontból kisebbségi emberek által “eljátszott” könyvekkel beszélgetni lehet (ld. a videót a forráslinken).
Mit jelent izomsorvadással felnőni, lemondani az álmaidról? Vagy melegnek lenni egy olyan országban, ahol, ha ez kiderül, sokan félteni kezdik tőled a kiskorúakat?
Ezekre a kérdésekre is választ ad az Élő Könyvtár program, ahol életeket, sorsokat kölcsönözhetünk ki fél órára: beszélgethetünk olyan emberekkel, akiket a sorsuk és a társadalom megkülönböztet kortársaiktól.
Sztereotípia, előítélet, megkülönböztetés – vajon melyik melyiknek az előszobája? Ez a következő már-már filozofikus kérdés. A hallgatóság feléled: vitáznak a szavakon, felcsattannak a rossznak vélt válaszok miatt. Olyanok jöttek most össze, akiknek talán nem volt részük diszkriminációban. Ők inkább azért vannak itt, hogy megértsék a szavak jelentését és a helytelen mondatok által okozott kárt. “Élő könyveket” jöttek kölcsönözni, beszélgetni azokkal, akiknek a mindennapjait hátrányosan befolyásolja mindhárom kifejezés.
Rövidesen érkeznek az “élő könyvek”: a végtaghiányos, a józan alkoholista, a transznemű nő, a meleg férfi, az SMA-val élő, a hallássérült, a roma és a bipoláris ember.