Az Ünnepi Könyvhéten a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Nekem az olvasás – fiatal szemmel című sorozata egy sokadszorra körüljárt témát boncolgat: olvas-e, s ha igen, hogyan olvas a fiatal generáció? Farkas Ferenc, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtárának igazgatója e kulcsgondolat mentén kérdezte vendégeit.
“Miért utálunk könyveket kölcsönadni?” – indította a pódiumbeszélgetést egy kölcsönvett kérdéssel a könyvtárigazgató. A színpadon ülő három fiatal egyetértett abban, hogy odaadni valakinek könyveinket egy olyan gesztus, ami később egy párbeszéd elindítója is lehet.
– Ha egy könyv tartalma nagyon megszólított, azt érzem, ezt át kell adnom minél több embernek, meg kell osztanom ezt az élményt, éppen ezért nagyon örülök, ha más is elolvassa – hangsúlyozta Viszkok Fruzsi vlogger.
– Ha ne adj Isten úgy alakul, hogy nem kerül vissza hozzám, akkor azt gondolom, hogy annak úgy kellett lennie – fogalmazott hasonlóan Wunderlich József színész.
Kollégája, Vilmányi Benett humorosra véve a szót kifordította a kérdést:
– A könyvtári könyveknek és a kölcsönadásnak nagyon örülök, nekem több könyvtári könyvem is van otthon évek óta.
S hogy honnan hozza magával az ember az olvasás szeretetét? A családi indíttatás kikerülhetetlen ilyenkor – mondja Farkas Ferenc, hiszen az olvasáskutatások is kimutatják, hogy nagyon erős az összefüggések vannak abban, hogy az ember mit cipel magával a kis batyujában. Wunderlich József hatgyerekes családban nőtt fel, ahol az esti meseolvasás egy különleges összegyűlésnek, már-már rituálénak számított.
– A hallott szöveg elképzelése, az ahhoz való képek társítása biztos, hogy onnan indul el, hogy olyan személytől halljuk a történetet, aki nagyon nagy szeretettel tudja ezt átadni.
– Nálunk szerintem kicsit fordítva volt ez a dolog. Én a szüleimtől nem hozok ilyen őrületesen erős olvasási mintát. Ez viszont nagyon sokat változott, édesapám – talán mondhatjuk azt is, hogy általam – nagy olvasóvá vált – folytatta Viszkok Fruzsi.
A drámatanárként is ismert Vilmányi Benett pedig az olvasásszeretethez köthető játékról beszélt:
– Mindig a játék felől közelítünk. Így, a próbák végére közel kerülhetünk a darabhoz és megérthetünk belőle valami olyat, amit még az elején nem értettünk.
Kultúra.hu