Múlt heti lapszámunkban bemutattuk “A könyvtárosképzés érzékelt minősége – magadon / környezeteden” felvetésünkre érkezett felettébb tanulságos válaszokat link kaptunk, most pedig egy szóbeli kommentet, melynek szerzője anonim kíván maradni:
“Érzékelt minőség… amikor a képzés bezuhant? Ebből kifolyólag (is) nem érzékelek semmit.
No meg azért, mert időtlen idők óta nem volt munkaerő-felvétel, és mindig a megmaradók tartják az Atlaszt a fejük felett. A legutolsó meg majd lekapcsolja a villanyt, és kulcs a lábtörlő alatt.
Cirka 10 éve nincs rálátásom a képzésre, még a covid előtt találkoztam egy volt oktatómmal, aki arról számolt be, hogy mesterképzést 1-2 emberrel indítanak, könyörgésre, hogy megmaradjon az intézményi akkreditáció. Hogy miért, szerintem nem kell részletezni.
Politikai szándék híján 10 éve nem mozdul el a bérünk a bérminimumtól, függetlenül végzettségemtől, képzettségemtől, és munkatapasztalatomtól.
A KATALIST-en 2007 körül még az volt a téma, hogy ennyi informatikus-könyvtárost nem tud foglalkoztatni az ország (felvettek tán 600-at egy évben), ma épp az ellenkezője a probléma.”
KIT-összeállítás