Képzeljük el, hogy milyen szerepe lesz a könyvtáraknak 2040-ben. Nő a digitalizáció, megváltozik az információ használati módja, a mesterséges intelligencia mindenkinek szolgáltatja a megfelelő adatokat. Eközben viszont fontosak lesznek a társadalmi kapcsolatok, a szabadidős tevékenységek és a folyamatos önfejlesztés kiemelkedő szereppel bír. Ebben segíthetnek a könyvtárosok a felhasználóknak.
A De Gruyter esszéje egy lehetséges pozitív jövőt vázol fel. Előfeltevése, hogy az emberek nagy része a digitalizáció miatt elveszti munkahelyét. A munkakötelesség megszűnik, az emberek a szenvedélyük alapján dolgoznak. Többnyire fejlesztők, programozók és technikusok, akik az intelligens rendszereket fejlesztik, üzemeltetik. Másrészt a klímaváltozás hatásai megjelennek, energiakorlátokat vezetnek be. Az emberek kevesebbet utaznak, jellemzően elektromos járművekkel. Viszont folyamatosan kapcsolatban lehetnek egymással és intelligens otthonaikkal. Így a könyvtárak válhatnak a virtuális és valós közösségek központjává.
Az egyetemi könyvtárak jelentősége a következőkben változhat:
1. Inkább tanulóközpontként tekinthetünk az intézményre, ami szervesen illeszkedik az egyetemi környezetbe. A könyvtárakat svájci példára együttműködésben működtetik, közös tárhálózattal, egymás közt felosztott archiválással. A történelmi állományokat karbantartják, főleg múzeumként mutatják be a nyilvánosságnak. Minden nyomtatott dokumentum elérhető digitalizáltan. Az olvasók annotálhatják a műveket, ami a kereshetőséghez járul hozzá. A könyvtárosok szakterületenként támogatják a hallgatókat tanulásban, kutatásban. Ők és az oktatók is elérhetők online.
2. Megváltozik a médiahasználat, a keresés inkább a felfedezés irányába tolódik. Nem fogják tudni pontosan, mit és hol keresnek az információtengerben. A rendszerek új és izgalmas tartalmakhoz vezetik az olvasót. A 3DD háromdimenziós merülés a tudományos források és információk terét fogja jelenteni. A témafelhők közt párhuzamosan lehet navigálni, áttekinteni a műveket. A kulcsszavaktól egyre mélyebb rétegekig lehet merülni a konkrét tartalmakba.
3. A nyílt tudomány teljes mértékben elfogadottá válik. Főleg az új oktatási anyagok lesznek népszerűek. Közösségekben dolgozzák fel a tanultakat, a könyvtárak támogatásával.
4. Mindez a könyvtárosok specifikus tudását igényli, pl. didaktikai képesség hibrid környezetben, célzott tartalmak közvetítése, közösségi menedzsment, adatkezelés és -vizualizáció. Néhány feladat megszűnik, automatizálódik, pl. formális katalogizálás. Az infrastruktúra üzemeltetése viszont fontos feladat lesz.
Tehát a könyvtárak 2040-ben is fennmaradnak a jóslat szerint, és idomulnak a változásokhoz. (ref.: Habók Lilla)
De Gruyter