Része-e a minőségirányításnak, hogy azonosítható és jól olvasható szövegekkel tájékoztatunk?

Rendszeresen kerül kezembe olyan dokumentum, amelyet minősített könyvtár, sőt, minőségbiztosítást oktató intézmény bocsát ki, amely ugyanakkor nélkülözi a dokumentum azonosíthatóságát biztosító alapvető elemeket. Olyan adatokat, mint pl. a közreadó neve, vagy a keletkezési dátum. Mindezzel egy csapással aláássa
– a kiadó személy (a közlő saját maga)
– a kiadó intézmény
– a könyvtári tájékoztatás
– a könyvtári minőségirányítási rendszer
hitelességét is. Mert ha egy állattenyésztő nem ért a minőségi tájékoztatáshoz, akkor az többé-kevésbé megérthető. De ha egy könyvtáros – pláne, aki minősített intézmény alkalmazottja – nem képes erre, akkor ott rendszerhiba sejlik fel: mert mit biztosít a könyvtári minőségirányítási rendszer, ha nem a könyvtári tájékoztatás minőségét?! A minőségirányítási rendszert saját művelői járatják le?

Az alapvető hiányosságok mellett persze vannak csekélyebb nemmegfelelések is, vagy olyanok, amelyek “csak” egy dokumentum
– gyengébb olvashatóságát
– kellemetlenebb kinézetét vagy
– nagyobb előállítási költségét
“biztosítják”. (Az olvasás ügye szintén könyvtáros környéki kompetencia.) A KIT néhány éve közreadta az Olvashatóbb és áttekinthetőbb szövegek készítése – Tippek link anyagot. Amely összefoglalja, hogyan lehet jobb minőségű írásos dokumentumot készíteni. (MG)

Hírforrás:
KIT-információ
Régebbi hírforrás(ok): Hogyan lehet, hogy egyre több a minősített könyvtár, és egyre kevesebb a könyvtárhasználó?! link A könyvtár minősége a használók sikere irányából mérhető – a többi: maszatolás link Megkérdeztük: Azért nincs köze a minősített könyvtárak illetve a könyvtárhasználók számának egymáshoz, mert… link