Megkérdeztük: Azért nincs köze a minősített könyvtárak illetve a könyvtárhasználók számának egymáshoz, mert…

A kapott tájékoztató jellegű válaszok megoszlása:
13 – a könyvtárak minősítése egy könyvtári lobbicsoport műve
6 – igenis, van köze
0 – nem a könyvtárak teljesítménye, hanem a vírus az ok
18 – eltér egymástól a minősítési rendszer és a használók minőségfogalma
1 – megírom: kit@gmconsulting.hu
Egy egyetemi főkönyvtáros meglátása: “… a könyvtári minőség és a könyvtárhasználók száma nincs közvetlen ok-okozati kapcsolatban (a minőség és a vevők száma se, ezt tudjuk). A minőséget legjobban a használói elégedettséggel mérhetjük, de a magas elégedettség mellett is fogyhat a használói tábor (tehát egyre kevesebben vannak, de akik maradnak, azok elégedettek). A könyvtárhasználatot egyre inkább kiváltják más könyves/infóforrásos hozzáférési módok, valamint a könyvtári rendezvényeknek is számtalan “helyettesítő termékük” van. Beugrik erről “A nagy likvidátor” c. filmben a címszereplő beszéde, lásd:
link
A könyvtárak talán sosem voltak ennyire korszerűek és tudatosak, mint ma, mégis egyre jobban zsugorodik a használói táboruk. Az alapszolgáltatásuk sarkantyúvá vált egy olyan világban, ahol már nem lóval közlekednek a tömegek. Ezt a legtöbb könyvtár(os) is tudja, próbál más, egyre inkább már nem is az olvasás(kultúrá)hoz, informálódáshoz, tájékozódáshoz kapcsolódó szolgáltatásokkal bevonzani (pl. makerspace), nagyon eltérő sikerességgel.
Természetesen valószínű, hogy a minősítési rendszer és a használók minőségfogalma is eltér – hogyne, hiszen az egyik egy RENDSZER, a másik pedig egy szubjektív ÉRZET vagy KÉPZET. Nem célszerű a kettőt szimplán összevetni, bár a “rendszerérzet” egy szintén izgalmas téma ;-)”

A vonatkozó diagram: link .

Igen súlyos kérdést vet fel a minősítési rendszer és a használók minőségfogalmának eltérése (a válaszadók fele mutatott rá erre). A minőség ugyanis – a 30 éve működő, és a szervezőknek kimondottan jövedelmező hazai minőségirányítási mozgalom alapvetése szerint nagyon helyesen: szembesülés a használói elvárásokkal. Lehet, hogy a hazai minőségirányítási rendszernek már az alapjai is légből kapottak? Máshogyan fogalmazva: kezdetektől nem azt teszik, amit mondanak, és fogadtatták el a szakma többségével?! Így már nem is meglepő, ha többen azt gondolják: “a könyvtárak minősítése egy könyvtári lobbicsoport” (a válaszadók egyharmada).
A kérdés inkább az, hogy van-e a szakmában elég józanság, hogy belássa e zsákutca létét, és reálisabb, széles körben megvitatott alapra helyezze jogos törekvéseit. (MG)