Meleg napokon az emberek 70%-a, a hűvös napokon már csak 40%-a hisz a klímaváltozásban. A könyvtár felelőssége ugyanakkor a kritikus gondolkodás fejlesztése, amibe beletartozik például az ilyen kognitív torzítások felfedése is. Ennek tág tere van:
– köszörülni a könyvtáros saját kognitív torzításait
– az UNESCO nyomán az IFLA által is szorgalmazott 17 db Sustainable Development Goal (SDG – fenntartható fejlődési célok) területein is. A környezettudatos döntés nehézségeiről, a zöld kognitív torzításainkról Csizmadia Máté pszichológus, agrárközgazdász vázol néhány, gondolkodást torzító tényezőt a vele készített podcastban. (MG)
A tervezett cselekvés elmélete szerint a szándékunk határozza meg, mit fogunk tenni. Ez azonban a tevékenységeinknek kb. 20%-át(!) magyarázza. Ennek elemei:
– Attitűd (hogyan viszonyulunk valamihez; miről hogyan vélekedünk). A viselkedés és magyarázat hatása azonban oda-vissza működhet: azaz az elméletünk és gyakorlatunk közötti különbséget csökkentendő, gyakran utóbb magyarázzuk meg, miért tettünk így vagy úgy.
– Normák (az együttélés szabályai)
– Észlelt kontroll (az általunk észlelt befolyásoló tényezők. Ezeket azonban újból és újból vizsgálnunk kell, mert változnak.)
Cselekvésünk nagyobb hányadát azonban kognitív torzításaink alakítják. Néhány ezek közül:
– Hozzáférhetőségi torzítás: abból az információból vonunk le következtetéseket, amelyek éppen elérhetők. Ezért van, hogy meleg időben jobban hiszünk a klímaváltozásban, mint a hűvösebb napokon.
– Veszteség averzió: adott nagyságú veszteségtől jobban félünk, mint örülünk ugyanannyi nyereségnek. Azaz: jobban félünk a lemondástól.
– Hideg-meleg empátiás szakadék: nem nagyon tudjuk hideg fejjel megjósolni, hogy hogyan fogunk később cselekedni, pl. nem teljesülnek a szilveszteri fogadalmak.
– Morális önengedélyezés: egy-egy jócselekedet után gyakran engedélyezünk magunknak egy kevésbé jót. (ref.: MG)
Kapcsolódó: Erősödik a környezeti tudatosság, de elbukik a kényelmességen link
Új Egyenlőség