Amanda Oliver, a Washington DC. közkönyvtári hálózat Northwest One fiókjában 9 hónapig végzett könyvtárosi munkát. A kölcsönzőpultban több száz incidensnek volt elszenvedője vagy tanúja: pl. egy használó úgy túladagolta magát, hogy elkékült, mire a pultból észrevették. Amanda már nem is számolta, hányszor hívták ribancnak azon a héten, amikor az ominózus eset történt Christiannal. A latin-amerikai fiatalember eleinte udvarolgatott neki. Egyszer azonban leütött egy idős hölgyet. Amanda is kiabálni kezdett. Tudta, hogy agresszióval agresszióra felelni a legrosszabb, de meg akarta védeni magát. Christian megfenyegette, hogy a műszak után még találkoznak. A biztonsági szolgálat elől meglépett, de Amandát később valóban követte. A pultot Amanda mégis biztonságosabb helynek tartotta, mint a könyvek pakolását nyitott térben, férfiak között. A második zaklatás Christian beszólása volt. Tapasztaltabb főnöke, Frank megjegyezte, hogy a bántó mondat a latin-amerikai kultúrában bóknak számít. Amanda évek múlva értette meg, hogy egy másik története is van Christiannak, ami közös az övével. Ez az önvédelem.
Amandát érdekelte: miért csillan fel ismerősei szeme a “könyvtáros” szó hallatára? Le akart számolni azzal a romantikus, idealizált könyvtárosképpel, amit híres írók, gondolkodók terjesztenek. Szerinte a könyvtárak igazából meglehetősen szokatlan intézmények. Egyúttal a tárgyiasítás, a rasszizmus, a szexuális zaklatás és más atrocitások helyszínei. Elismeri, hogy kényelmetlen lehet olyan társadalmi intézményekként gondolni a könyvtárakra, amelyek őszintén elmondják a rasszizmus, az osztálygyűlölet és a peremhelyzetben élő, kiszolgáltatott csoportok mélyről fakadó elhanyagolásának sokrétű történetét. Még kellemetlenebb, ha olyan helyként gondolnak a könyvtárra, ahol traumák, konkrét és borzalmas események fordulnak elő. A könyvtárosok azonban nem képesek kiegyenlíteni a társadalmi különbségeket. Nem is varázslók. Ha így gondolnak rájuk, az gátolja őket a fejlődésben. Lehetetlen úgy fejlődni, hogy nem vizsgálják meg őszintén a múltat.
Hisz abban, hogy a könyvtárt nem helyettesítheti semmilyen más intézmény. Az elitista, drága múzeumokkal szemben a könyvtárlátogatás ingyenes bárki számára. Olyan intézményeket szeretne, amelyek reményt nyújtanak. A helyes és pontos történetek elmesélése ebben segít. A híres csillagász, asztrofizikus, Carl Sagan állítja: “Civilizációnk egészségét, a kultúránk pilléreit alátámasztó tudatosságunk mélységét és a jövőt illető aggodalmunkat mind-mind azzal tesztelhetjük, hogy mennyire támogatjuk könyvtárainkat. ” (Ref.: Szabó Eszter)
Electric Literature