A járvány miatti korlátozások hatására a közgyűjtemények forgalmának nagy része az elektronikus térbe terelődött. Ez – melléktermékként – azt is jelenti, hogy jobban mérhető, hogy a használó mit, mennyi ideig néz, olvas, miket együtt stb.
Múlt heti lapszámunkban volt szó arról, hogy a Louvre múzeum új honlapjába épített látogatási adatokat figyelő rendszer jelzi a használói prioritások és az erőforrások átrendeződését (Milyen a jó múzeumi honlap: Louvre + link )
A könyvtárakban is kérdés, hogy szolgáltatásuk mennyiben érhető el elektronikusan, például kölcsönöznek-e e-könyveket. Bár Magyarországon ez továbbra sem releváns, ám a kölcsönzési, dokumentumforgási adatok adnak támpontot. Az USA felsőoktatási könyvtárai is kihasználták a lehetőséget (ld.: link ). Az eredmény: radikális apasztás, melyet az állomány és a szolgáltatások hangsúlyainak újragondolása követett.
Mindehhez persze elengedhetetlen a
– szükségből erény, veszélyből kihívás lehetőségének kihasználása
– a használati adatok minősége
– elkötelezettség a tények megismerésére és a szükséges következtetések levonása
– bátorság a cselekvésre.
A használók igényei felé mozdulás persze minőségirányítási alapkövetelmény is. Te hol tartasz a folyamatban? (MG)
KIT-információ