Algoritmusok döntik el, mit nézünk, mit olvasunk, min vitatkozunk…

Milyen formában van már jelen az életünkben a mesterséges intelligencia?
– Amiről valószínűleg az átlagpolgár is tud, az a közösségi média – hogy mennyire algoritmikusan vezérelt -; az e-kereskedelemben bonyolított vásárlásaink mögött lévő ajánlórendszerek; a marketing is egyre inkább algoritmizált; a szórakoztatás – hogy milyen filmeket ajánl nekünk a Netflix. Ezek olyan magkompetenciák, amelyek mindannyiunk életében megjelennek. Ezeken kívül, ha jelentkezem egy állásra, egy nagy cég rendszerében most már mélytanulású algoritmusok határozzák meg, továbbmegy-e az önéletrajzom. Hitelfelvétel esetén nagyrészt algoritmusok döntik már el a fizetési kockázatunkat – és veszik észre a gyanús tranzakciókat. A legveszélyesebbek pedig a katonai, hírszerzési, dezinformációs vetületek, vagyis a mesterséges intelligencia fegyverré kovácsolása. Utóbbiakról sokkal többet kellene tudnia mindenkinek, mert nagyon védtelenek vagyunk velük szemben.
Mekkora veszély, hogy már a médiumok és a politikusok emberekhez való eljutásának esélyeit is a nagy techcégek kontrollálják?
– A közösségiplatform cégek megérkezése a politikum porondjára és az, hogy a közbeszéd irányítóivá váltak, baleseti jellegű. Semmiképp sem üdvös és kívánatos. Nem gondolom, hogy egy reklámalapú modellnek a közösségi-társadalmi párbeszéd alakítójaként van bármilyen szerepe. Ebben Amerikában, a mesterséges intelligencia etikai vonatkozásait vizsgáló szakértői körökben is egyetértenek már, de azt még kevesen mondják ki, hogy ez már maguknak a vállalatoknak is terhes kezd lenni. Ha Mark Zuckerberg viszonylag könnyen levághatná magáról azt a politikai felelősséget, ami miatt a Kongresszusban és a sajtóban éjjel-nappal grillezik, valószínűleg megtenné. A probléma, hogy nincs alternatíva, senki nem jelezte még, hogy legyen más platform – más ösztönzőrendszerrel, más finanszírozással -, amelynek az a dolga, hogy a konstruktív társadalmi párbeszédet segítse. Áldozatul estünk a reklámalapú modellnek, amelynek a célja a figyelmed fenntartása, hogy minél többet maradj ott és olyan tartalmat fogyassz, amely belőled erős indulatokat vált ki. Ezen indulatok löktek minket a polarizáció végpontjaiba, és ezért nem vagyunk már képesek kommunikálni egymással. Ez végzetes hiba, itt ég a ház.