Egy városunkban a település zöldítését zászlajára tűző civil szervezet jelent meg. Röviddel ezután a lakosság bevonásával faültetésbe kezdett a település számos pontján. Az önkormányzat pedig központi ráhatásra és lokálisan gondolkodva nekilátott a helyi klímapolitika kidolgozásába – melynek része a zöldítés is. A gondolkodás többé-kevésbé halad, bár a a különböző alegységek, szervezetek még több helyen a klímacélok ellenében fogalmaznak meg tevékenységeket. Hát még az önkormányzatnak szolgáltató szervezet, amely a civilek megjelenésével újabb feladatokat kapott. A civilek képzéseket szerveztek a szervezet munkatársai számára országos hírű előadókkal, például a fák fenntartható és klímatudatos metszéséről, a zöldfelületek korszerű kezeléséről. A szervezet ezeket egy darabig tűrte, azután felemelték a szavukat a több évtizedes gyakorlatuk hagyományára hivatkozva.
A gyakorlatban pedig az önkormányzat utasítását figyelmen kívül hagyva pl. nem nyitották meg a civilek számára a parkok csapjait a frissen telepített fák öntözése céljára. Vagy pedig nem szállították el a faültetések közben a talajból kiásott több évtizede otthagyott építkezési törmeléket – szintén az önkormányzati utasítás kijátszásával.
A közösségnek stratégiai hasznot (nyári hőhullámok csökkentése, zöldebb környezet, kellemesebb lakókörnyezet) önként, saját maguk összegyűjtött forrásokból előállító civilek tehát akadályoztatva lettek a közpénzből fenntartott szervezet döntéshozóitól, akik a korábbi évtizedek munkájának gyakorlatára hivatkozva őrzik saját hagyományaikat. (MG)
KIT-információ