Könyvtári konferenciák visszatérő refrénje ez a gondolat az utóbbi 20-35 évben. S látjuk, hogyan súlytalanodott el a szakma közben (vö.: megbecsültség, fizetés, státusz, költségvetés). Mondjuk, az attitűdöt hangoztató prominensek kitüntetése persze nem maradt el 🙂 De mit is takar ez a gondolat?
– Talán azt, hogy nem merünk ténylegesen előrelépni?
– Nem merünk szembekerülni az előbbre lépni tapodtat sem akaró kollégákkal?
– Túl nagy erőfeszítés lenne valóban újat gondolni – miután feltérképeztük a meglévő ás várható igényeket?
– És mi lesz, ha leselejtezzük a 20 éve nem használt kötetet (gondolatot), és éppen a 21. évben kéri tőlünk a használó?
Mindezek miatt a címben említett toposz nem más, mint az impotencia alibije. Látszattevékenység.
Mert az igazából stratégiaképes könyvtáros (is) képes visszalépni a kezdetekhez. Képes meglátni, mivégre is jött létre a könyvtár, mi a küldetése. S ehhez nyúlik vissza minden innovációjában: az eredeti küldetés a mai és méginkább a holnapi igények tükrében. A könyvtár eszköz a használó intellektuális, rekreációs és közösségi céljainak megvalósításában. Ezért pusztuljon minden hagyomány, mit rákentek a századok, és nem ezt a célt szolgálja. A hagyományőrzés tehát annak bizonyítéka, hogy képtelenek vagyunk küldetésünket megvalósítani a mai környezetben. Ezt a tehetetlenséget hallhatod tehát olyan szövegekben, mint
– zászlónkon a hagyományőrzés és innováció (a küldetés radikális leporolása helyett)
– ilyen és olyan szép szolgáltatásokat indítottunk (a használók céljainak megismerése helyett).
Ha azt akarod, hogy a haza (könyvtár) fényre derüljön, akkor ne a múltnak árnya felé merengj vissza, hanem a messze jövendővel vesd öszve komolyan a jelenkort… (gondolj csak a stratégiai menedzsment 19. század elején működött illusztris gondolkodójára) (MG)
Kapcsolódó: “Eric Hobsbawm ‘A kitalált hagyomány’ címmel könyvet is írt arról a jelenségről, ahogy a változástól félők olyan hagyományokat, tradíciókat teremtenek maguknak, amelyek valójában fikción alapulnak. … A fiktív múlt megteremtésének lényegi célja a folyamatosság tételezése és ezáltal a jelen hatalmi viszonyainak legitimálása. Ennek érdekében a múltat újraírják, újraértelmezik, esetleg tudatosan meg is hamisítják.” link
KIT-információ