Ha a magyar közoktatás szereplőit hallgatjuk, nem hallunk mást, mint az alulfinanszírozottságról, az alacsony bérekről és a pedagógushiányról szóló – teljesen jogos – panaszokat. Nem kétséges, rosszul fizetett pedagógusokkal és lassan lepusztuló iskolákkal akkor sem lehetne minőségi oktatást produkálni, ha ehhez minden más feltétel adott lenne. Ez azonban csak az érem egyik oldala.
– Radó Péter, CEU Demokrácia Intézet, oktatáskutató:
Mindent egybevetve a közoktatásban uralkodó egyre súlyosabb erőforráshiány (alulfinanszírozottság és pedagógushiány) fenntartható módon kizárólag a közfinanszírozás hatékonyságát javítani hivatott radikális beavatkozással, az iskolahálózat racionalizálásával valósítható meg. Stabil, a pedagógus bérek felzárkóztatását és a pedagógushiány enyhítését szolgáló finanszírozás csak a fajlagos kiadások csökkentésével biztosítható, ez azonban Magyarországon már csak több száz kisiskola bezárásával érhető el.
Az iskolahálózat elaprózódottságának súlyos társadalmi költségei vannak, s még inkább lesznek.
– A rengeteg kicsi iskola hatalmas teret nyitott a szelektív szülői iskolaválasztási döntések számára, melynek következtében a magyar közoktatásban a szociális szelekció már sokkal nagyobb, mint az USA oktatásban, a roma tanulók szegregációja pedig már-már az apartheidre emlékeztet.
– Ennek, a magyar társadalmat szétszakító közoktatási kasztrendszernek nem csupán az az oktatási következménye, hogy rettenetes mértékben beszűkült a szakember és értelmiségi képzés merítési bázisa, de az is, hogy – a közvélekedéssel ellentétben – a csak magas státuszú iskolákban tanuló középosztályi gyerekek sem tanulnak olyan jól, mint tehetnék.
Elég könnyen belátható, hogy mindannyian meg fogjuk fizetni az árát annak, hogy 2010 óta aktív kormányzati segítséggel leromlott a közoktatás hatékonysága. Ennek politikai következményeivel és kormányzati korrekciójával kapcsolatban mégsem vagyok optimista, ugyanis egy esetleges kormányváltás sem feltétlenül vezet majd a szükséges korrekciókhoz. Az iskolahálózat okos, a járulékos károkat lehetőség szerint minimalizáló racionalizálása valóságos és vélt érdekek tömegét sértené, ezért annak politikai költségei is minden elszalasztott évvel egyre nagyobbak lesznek. Ennek ellenére, az előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz. (Pénzcentrum)
– Az oktatási büdzsét (…) a rendszer elég rossz hatékonysággal éli fel. Az iskolák száma ugyanis nem követte az iskoláskorú népesség csökkenését. Az 1990 és 2016 között megfigyelhető fogyás tízszer nagyobb volt az általános iskolák számának csökkenésénél. (HVG)