“A hollandok bármilyen témával foglalkoznak, és semmivel sem a téma kedvéért foglalkoznak” – mondja Győri Hanna.
Ez azt jelenti, hogy a gyerekkönyvekben semmi sem tabutéma, lehet beszélni az alkoholizmusról, a drogfüggőségről vagy a menekültek problémáiról is, de nem direkt módon. “A lényeg a jó történeten van, és a gyerekszereplőnek csak úgy mellesleg elváltak a szülei, vagy drogos az apukája, vagy esetleg vannak bevándorlók az osztályában. Ezek ugyanúgy részei az életének, mint az, hogy egyébként finomat vacsorázik az anyukájával. Nem csinálnak a problémákból fekete-fehér drámát. A magyar gyerekkönyvekben nagyon sokszor óvni akarják az olvasókat a negatív érzelmeket kiváltó témáktól, vagy túl didaktikusan számolnak be róluk. Persze, a holland irodalom egy nyitottabb társadalomnak íródik, ezért tudják ezeket a témákat nagyobb természetességgel belefűzni a gyerekszereplők életébe.”
A holland intenzív olvasói kultúra eredménye, hogy ott az állam komoly diplomáciai perspektívát is lát az irodalomban. – Hollandia konkrétan löki ki az irodalmát a világba, mert tudja, hogy ez “kulturális tőke”, jót tesz egy ország nimbuszának, ha sokat fordítanak tőle – fogalmazza meg a lényeget Réthelyi Orsolya, az ELTE Néderlandisztika Tanszékének vezetője.
– További érdekesség, hogy empirikus, de többek által megerősített tapasztalat, hogy a holland és magyar értelmiségiek otthoni könyvállománya között jelentős eltérés van a magyar javára. Praktikusan: több könyvünk van otthon, mint a hollandoknak. (Ők viszont kb. 4x annyian járnak könyvtárba, boldogabbak, és nemzeti IQ-átlaguk 1%-kal magasabb.) (MG)
HVG