Nagy nyomot hagyott bennem Vámos Miklós “Apák könyve” c. művének az a része, amikor Stern István nekimegy a könyvégetőknek: “Könyvet, papirost tűzbe nem szabad! – ordította Stern István harmadszor is, kirugdosván a parázsból a még menthetőt.” Aztán sajnos életébe került a “mentés”. Olyan értéknek tekintették akkoriban a könyveket, hogy bűnnek számított a kidobása.
Egy másik szempont: a könyvtárost büszkeséggel tölti el egy nagy könyvtár, a könyvekkel telített végtelen polcok látványa. De hát nem a könyvtárosokért/ az ott dolgozókért van a könyvtár, és a használók szempontjából a felmérések szerint nem jó a sok dokumentum, mert “választási túlterhelést” okoz link
Lehet vitatni a témát, de úgy látszik, a szakma is egyre inkább hajlik erre a felismerésre. A Könyvtári Intézet javaslatában lakosonként 3 dokumentumot javasol. “Magyarországon az állományok túlsúlyosak. Nagyobb hangsúlyt fektetnek a könyvtárak arra, hogy sok könyvük legyen, mint arra, hogy minőségi könyvállomány legyen a birtokukban.”
A tanulmányban nem csak a mennyiségről esik szó, hanem a minőségről is, az értelmezésem szerint nem a kevesebb vásárlást ajánlja, hanem a meglévő állomány selejtezését: “ösztönzést jelent az ajánlás a selejtezésre, a helyben lévő gyűjtemény tudatos átválogatására” (Balassáné Margó)
Könyvtári Intézet