… hallja az ember kollégák között félig viccesen, félig komolyan. De hogyan is állunk ténylegesen a megszakításokkal?
– Egyre több kísértés vagy zavaró tényező akadályozza a folyamatos, elmélyült munkát, ám kutatások szerint ezek korántsem mindig frusztrálók. Nem árt azonban az óvatosság, különösen a home office-ban.
Manapság átlagosan negyven másodperc nyugtuk van a dolgozóknak két megszakítás között, ami jelentős romlás a kétezres évek bő három percéhez képest. Még aggasztóbb, hogy a kizökkenést csak az esetek felében okozzák külső ingerek, ötven százalékban maguk a dolgozók csábulnak el, hogy – ha csak rövid időre is – valami mást csináljanak.
A feladatukat ilyen vagy olyan okokból gyakran megszakító munkavállalók egy része gyorsabban végzi el ugyanazt a tennivalót, mint a nagyobb nyugalomban dolgozók, de az elvesztegetett idő miatti kompenzálásnak ára van – emlékeztet Gloria Mark.
Publikálás előtt álló vizsgálatukban elektronikus kütyükkel körülvéve dolgozó embereket kérdeztek arról, hogyan élték meg, amikor valami vagy valaki megzavarta őket a munkájukban. Érdekes módon az esetek legalább harmadában ez izgalmat, sőt örömöt váltott ki belőlük. … Igen fontos például az időzítés, hiszen az emberek akkor örültek egy váratlan értesítésnek, telefonnak vagy betoppanó kollégának, ha épp nem voltak nagyon belemerülve a munkába, mondjuk ebédszünet előtt.
Gyakori megszakítás mellett – hangsúlyozza a kutató – képtelenség elmélyülten dolgozni, átélni a flow-élményt, vagy bármiféle innovatív gondolatra jutni. Ezért vezették be az Intelnél már 2012-ben azt, hogy minden dolgozónak legyen hetente négy olyan órája, amikor semmiféle zavaró tényező nem szakítja meg a munkáját. A munkahelyi vezetőknek legalább akkora a felelősségük a zavartalanságot illetően, mint maguknak a dolgozóknak.
HVG (42. sz.) / térítéses tartalom