A koronavírus-járvány nyomában járó gazdasági válság Magyarországon is a prekariátus – a bizonytalan helyzetű munkavállalók – körében szedi a legtöbb áldozatát, ugyanakkor a proletariátus helyzetét is az egyre nagyobb létbizonytalanság jellemzi. A piaci logikával szemben itthon egyelőre nem látni érdemi ellenerőket.
A munka áruvá tételével az a baj, hogy ha teljesen a piac kényére-kedvére bízzuk, akkor az tönkre fogja tenni az embereket – lényegében ezt állítja Polányi Károly. S pontosan ezt látjuk most. Egy átlagos árunál – tegyük fel, egy bizonyos típusú mosópornál – nem olyan nagy tragédia, ha átmenetileg visszaesik iránta a kereslet. (…) Egész más azonban a helyzet, ha a gazdaságban a munka iránt csökken a kereslet – ez tiszta piaci viszonyok között szükségképpen emberi tragédiákhoz vezet.
A munka ára ugyanis az ember jövedelme, jövedelem nélkül nem tudja a létét piaci viszonyok között fenntartani, s az ember szenvedni fog.
Van arra is példa, hogy a koronavírus-járvány hívta elő a társadalmi ellenerőket a piaci logika ellenében. Az Egyesült Államokban kiterjesztették a munkanélküli segélyt azokra is, akik arra addig nem voltak jogosultak, és megemelték az összegét is – Magyarországon ez föl sem merült. Ugyanitt az állam ingyenesen ellátja a koronavírusos betegeket, Michael Sandel morálfilozófus pedig annak kapcsán arról ír, miért is ne lehetne ingyenes az egészségügyi ellátás a járvány után is. Magyarországon viszont szigorodnak idén július elsejétől a társadalombiztosítási szabályok, a biztosítatlanok csak akkor kaphatnak ellátást – kivéve sürgősségi esetben – ha azt kifizetik.
A semmibe lecsúszás veszélye fegyelmező erővé válik a munkáltató kezében: az állásukat megőrző proletárok sincsenek irigylésre méltó helyzetben. (…) Amikor a kormány munkaalapú társadalomról beszél, akkor tudni kell, hogy nem akármilyen munkáról beszél, hanem a piaci logikának végsőkig alárendelt, áruvá tett munkáról. (…) “Az ember munkaereje fölött rendelkezve a rendszer mellékesen rendelkezik az ehhez a címkéhez tartozó fizikai, pszichés és morális ’emberi’ entitással is. A kulturális intézmények védőernyőjétől megfosztva az emberek belepusztulnának a társadalmi elhagyatottságba: meghalnának a heveny társadalmi felfordulás áldozataiként”- írja Polányi “A nagy átalakulás”-ban.
Mérce