Csukás István hősei sokszor hátrányos helyzetűek. Süsü – lám, már a neve is kirekesztő – konkrétan fogyatékos volna a hétfejű sárkányok társadalmában. A Nagy Ho-ho-ho-horgász csak bénázik a tóparton, Főkukac csapnivaló csali. A csokiimádó Gombóc Artúrnak étkezési zavara van. Picur hajlik az iskolakerülésre. A téli tücsök nyáron ügyetlenkedte be magát a hátizsák zsebébe, onnan a dolgozószoba írógépére, ahol a billentyűkön ugrálva író vált belőle. A többi figura is előnyre váltja a hiányosságait, és épp azért szerethetők, mert ugyanúgy nem tökéletesek, mint a közönségük.
Korholta megszólalásaiban az iskolarendszert a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas író, amiért elidegeníti a diákokat az olvasástól, az irodalomtól. Aztán 2012-ben ifjúsági filmforgatókönyvet is írt a poroszos oktatás hátrányairól, liberális elveket tükrözve.
A Szegedi Nemzeti Színházban 2014-ben színre vitt daljáték három főhőse a kitörött fokú létra, a kilyukadt hordó és a fogát vesztett gereblye. A gazda kihajította őket, de megszöknek a szemétdombról, mert nem akarnak hasznavehetetlenek, kitaszítottak lenni.
– Nemzedékeket tesznek elfogadóbbá a hátrányukból erényt kovácsoló mesefigurái. Írt gyerekoperát, és jegyez tucatnyi, felnőtteknek szóló – olykor erotikus – verseskötetet is a 83 éves korában elhunyt alkotó.
HVG (10. sz.) előfizetéssel