Praktikusan nem lehet a könyvtárba a könyvek és az olvasás imázsával új használói csoportokat bevonni. Ahogyan a múzeum hagyományos imázsa sem alkalmas jellemzően ilyenre. De vannak izgalmas, kreatív kerülőutak. Bécsi példát hozunk, ahol annó a nyughatatlan Hundertvasser is kapott egy háztömböt, tegyen vele belátása szerint. Tett is…
Az idegen szemlélet bevonásának előnyei
– kimozdít bennünket megszokásainkból, más szemszögből is meglátjuk dolgainkat, felpezsdíti gondolkodásunkat
– megnöveli az esélyt vadonatúja tartalmak, gondolatok létrehozására
– megmutatja, hogy kezdeti gyomorgörcsünknek fantasztikus eredménye is lehet – sőt, később még büszkék is leszünk magunkra 🙂 (MG)
– A hatszoros Oscar-jelölt Wes Anderson és felesége minden szakembert kiborítottak totálisan és röhejesen laikus kéréseikkel, de ami kijött a dologból, az nagyon szeretetreméltó, és teljesen rendhagyó. Megnéztük, mihez kezdett a bécsi Szépművészeti Múzeum komoly gyűjteményével A Grand Budapest Hotel komolytalan rendezője.
A múzeum egy 1969-es, amerikai ötletet valósított meg újra: akkor Andy Warholt, posztmodern képzőművészet egyik legnagyobb alakját kérték fel, hogy válogasson össze egy kiállításra való anyagot egy Rhode Island-i művészeti iskola raktárából, hogy kipróbálják, milyen az, amikor nem a megszokott szempontok alapján alakítanak ki egy tárlatot.
Úgyhogy ezúttal Wes Anderson és író-grafikus felesége, Juman Malouf túrták át két év alatt tizennégy osztrák múzeum gyűjteményét, hogy aztán a maguk tökéletesen tudománytalan, művészettörténetileg teljesen irreleváns, néha akár egészen gyermetegnek tűnő szempontjai szerint előkotorjanak mindent, ami valamiért megtetszett nekik, és kiállítsanak az átnézett több mint négymillió tárgyból négyszáztizenegyet. A “talált tárgyak” jelentős része most először látható a nagyközönség számára, mivel jellemzően olyan darabokról van szó, amelyeket az elmúlt évtizedekben soha senki nem akart kiállítani.
Index