15 éve közöltünk a KIT-ben link utoljára presztízs-rangsort; a Szonda Ipsos alapján. Az akkori, 2005-ben közreadott adatok – néhány összehasonlítási lehetőséggel:
– 78% bíró [1996-ban és 2002-ben 73]
– 75% orvos, ügyvéd, ügyész
– 74% bankár
– 69% minisztériumi és közigazgatási dolgozó
– 62% tanár
– 60% politikus
– 57% katonatiszt
– 55% óvónő [1996-ban 52, 2002-ben 59])
– 52% rendőr
– 46% könyvtáros [1996-ban 47, 2002-ben 53]).
A napokban, 2016-os felmérés alapján közreadott KSH-adatok más módszertannal készültek, a legmagasabb presztízsű szakma 1-est, a legalacsonyabb 15-ös számértéket kapott. A válaszadók sorba rendezték a foglalkozásokat aszerint is, hogy meglátásuk szerint az adott foglalkozással mennyit lehet keresni, mekkora hatalom, befolyás jár vele, mennyit kell tanulni érte, mennyire hasznos a társadalom számára, az adott foglalkozás mennyire vonzó vagy divatos manapság. Itt is előbb vannak a magasabb presztízsű szakmák. Szemezgetve a táblázatból:
– 3,39 bíró
– 3,53 körzeti orvos
– 4.03 ügyvéd
– 5,16 középiskolai magyartanár
– 5,54 informatikus
– 5,89 egyházi vezető
– 6,06 katonatiszt
– 6,11 általános iskolai tanító
– 6,37 politikus
– 7,02 rendőr
– 7,04 pap
– 7,28 óvónő
– 8,48 könyvtáros
– 8,45 víz- és gázszerelő
– 9,74 kozmetikus
– 10,44 dajka.
Ha tehát a fentebb megadott 2005-ös adataikat nézzük, a könyvtárosok helyzetén nem tudtunk változtatni – amire érdemes a szakmai beszámolók, szlogenek, netán a sikerjelentések megfogalmazásakor is gondolni. Pl.: “a könyvtár az információs társadalom alapintézménye”. Fontos: az itt közölt adatok az imázs mutatói (hogyan látnak bennünket). Bár nem azonosak, de kisebb-nagyobb mértékben kapcsolatban vannak az önimázzsal (amit mi gondolunk ténylegesen magunkról), az arculattal (amit mi mutatunk magunkról) és a valósággal (ami ténylegesen igaz). (MG)
Központi Statisztikai Hivatal