Jól átlátható, történelmi példákkal tűzdelt új könyvben kísérli meg a fasiszta gondolkodás – és nem beágyazott fasiszta rendszer – sajátosságait felvázolni Jason Stanley, a Yale Egyetem filozófia professzora- A kötet tíz fő fejezetre bomlik, amelyek lépésről lépésre, egymásra támaszkodva tárják fel a fasiszta gondolkodás sajátosságait.
A második fejezet feltárja: a propaganda célja eltakarni a valóságot (a témára egyébként külön könyvet szánt korábban a szerző). Rámutat, hogy a demokratikusságot követelő retorika valójában gyakran antidemokratikus szándékkal használt fegyver: magát a szólásszabadságot használják fel arra, hogy az aláássák a demokráciát.
Az antiintellektualizmus vagy értelmiségellenesség táplálását az oktatás, a nyelv, a szakértők leértékelésével érik el – írja a harmadik fejezetben. Támadják az egyetemeket, különösen a gender szakokat (erre 2018 Magyarországán külföldi példát hozni sem érdemes, a helyiek aktualitása miatt, és a szerző sem mellőzi a példát). Ugyanakkor a filozófus megjegyzi: már a náci hatalom is zsidó összeesküvésként bélyegezte meg a feminizmust, nem ritka az sem, hogy a marxizmust használják negatív címkének. A szakértelem visszautasításával megszűnik a vita lehetősége, így az intellektualizmust felválthatja annak ellentéte.
Amikor már működik a propaganda és az egyetemek is elhiteltelenedtek, megkérdőjeleződik a valóság – írja az negyedik fejezetben. Így aztán a valóság felváltható egyetlen személy vagy párt igazságával. Ehhez összeesküvés-elméletekkel is operálnak, amelyeknek önmagukban gyakran “csak” a főáramú médiával szembeni kétely erősítése a céljuk. A szerző amellett érvel, hogy a szólásszabadság negatív hatásokkal is bír. Mint írja, ha egy vitapartner azt gondolja, hogy Obama titkos muszlim kém, aki az Egyesült Államok tönkretételén dolgozik, akkor nem lesz produktív a beszélgetés, amelyet például az egészségügyi rendszerről folytatnánk vele – tehát közös előfeltevésekre van szükség egy vitához, amelyet a fasiszta politika igyekezik megakadályozni.
Új Egyenlőség