2014-ben 71 százalék mondta, hogy rendszerint tévéből szerzi a híreket, és csak 34 százalék megy fel a netre, ha valamilyen politikai ügy érdekli. Ezek az arányok ma gyakorlatilag változatlanok (71-35), miközben mind a napilapok olvasottsága mind a rádiók hallgatottsága is folyamatosan csökken.
A kereskedelmi tévék befolyása még a politikát követők köreiben is kiugróan magas: ha csak egyetlen hírforrásból tájékozódhatna, a magyarok – fideszesek és ellenzékiek egyaránt – 41-42 százaléka valamelyik kereskedelmi csatornára szavazna.
Ez gyakorlatilag majdnem minden dimenzióban megáll: még a budapestiek, és a legfiatalabbak is a tévére hallgatnak legszívesebben; egyedül a diplomások között vannak többen, akik inkább online tájékozódnak hírekről a nagy tévék helyett (39-25). Még az internetet legalább alkalmanként használók kétharmada is a tévét tekinti elsődleges hírforrásnak.
A nyomtatott politikai sajtó [amelyet a könyvtár gyűjt – szerk.] halott, a közmédia jelenléte viszont erősebb mint gondolnánk
A Medián kutatása gyászjelentésnek is beillik: a politikai napilapok piaca túlzás nélkül kihalt az elmúlt években. Megszűnt a Népszabadság, a Magyar Nemzet és a Metropol, a többiek pedig (Magyar Idők, Magyar Hírlap, Népszava) mind csak a kormány jóindulatának (=állami hirdetéseknek) köszönhetik megmaradásukat, és ma már nincs egyetlen olyan politikai napilap sem, amit a magyarok akár csak 1 százaléka hetente a kezébe venne.
444