Sorozatunkat – link és link folytatva… A használói élményt az étterem az exkluzivitással fokozza, beleértve a megkülönböztetett figyelmet a vendégre, az ételek és a felszolgálás minőségére, a környezet berendezéseinek, tárgyainak nemességére. Az exkluzív szervezeti kultúra a munkatársak közötti viszonyra, valamint az együttműködés minőségére is kiterjed. A hierarchia is kivételes: bármit mond a séf, arra mindenki úgy válaszol: “igen, séf”. A séfet nem letegezik. “Jó napot, séf”-fel üdvözlik.
A felszolgálók és a comik (segédfelszolgálók) csak suttogva beszélnek egymással. Ha azt suttogják “backs” – annyit jelent, hogy van valaki az illető mögött, tehát maradjon veszteg, nehogy koccanás történjen.
Ezen a helyen minden evőeszköz ezüst. Vannak olyan értékes porcelánok, amelyeket csak kézzel mosogatnak.
A felszolgálóknak tudniuk kell, hogy melyik ételhez milyen váltás-evőeszköz dukál. Nem mindegy tehát, hogy desszertvilla, halvilla, kisvilla, nagyvilla, nagykanál, paradicsomleves-kanál, halászlé-kanál, halkanál (kaviárhoz), kiskanál, teáskanál bográcshoz (gulyásleves), desszertkanál. Desszertkés vagy kiskés, steak-kés, vajkés.
És nyilván úgy kell előkészíteni, hogy a pozíciónak megfeleljen. Ha összekevernék, botrány lenne belőle.
Aprólékos előírások vannak az étlapra is, előbb a könnyebb ételek. A séf vagy a menedzserek prezentálják, azaz bemutatják a vendégnek a kínálatot, melyet kívülről tudnak, több nyelven.
A fadobozos zsebkendőtartót akkor használják, ha tüsszent a vendég. Ilyenkor tálcán kivisszük neki a zsebkendő tartót.
A felszolgálók higiéniája is kivételes. Ha pl. megsimítják hajukat, kezet kell mosniuk.
– A fentiek tükrében hogyan szerveznéd munkádat és járnál a könyvtárhasználó kedvébe?
KIT-összeállítás