Használói élmény – analógia a profi tájékoztatáshoz hazai Michelin-csillagos éttermekből 2.

Vendég fogadása, figyelmesség a vendég iránt
– A vendég érkeztét a felszolgálók suttogva adják tovább egymásnak. Akárki akármit csinál éppen a fogadószinten, a személyzet a munkáját félbehagyja, a vendég útját szabadon hagyja, és mosolyog. Kihúzzák a vendégnek a széket, majd mindenki megy a munkájára, mintha mi sem történt volna. A segédfelszolgáló – comi – nem prezentálhat, azaz nem mutathatja be az ételeket, és nem vehet fel rendelést. A felszolgáló felel a pozíció (ülőhelyek) felméréséért és a rendelést felvételéért is. Külön ügyel az esetleges gluténérzékenységre, vagy más kívánságokra. (Ha a vendég telefonon, vagy interneten jelentkezik be, akkor az ilyen érzékenység tudatában várják a vendéget.)
Alap dolog mosolyogni, érdeklődni a vendég dolgai iránt, rövid beszélgetésbe elegyedni vele. Pl.: járt-e már náluk, kóstolta-e már az adott ételt? Ha külföldi, hány napra jött stb.
A felszolgálást ütemezik. Az étel érkezésekor a legcsekélyebb minőségromlás elkerülése érdekében (vö.: hőmérséklet, páratartalom) az ételliftet ütemezve várják, és azonnal kinyitják. Feljegyzések alapján tudják, hogy milyen ételt várnak fel. Egy főfogás hat főre 5-6 perces felszolgálást jelent, bele értve a venison (szarvas) vagy boar (vaddisznó) mellé a zsü-t (jus=öntet) is.
Ha a vendég mosdóba távozik, vagy cigarettaszünetre megy, azt a felszolgálók közlik a F&B menedzserrel, aki jelez a konyhának, hogy a frissességet szem előtt tartva késleltessék az ételek készítését.
– A fentiek tükrében hogyan szerveznéd munkádat és járnál a könyvtárhasználó kedvébe?

Hírforrás:
KIT-információ