Charles Handy az 1960-as években kifejtette, hogy a több fél által hozott döntés jellemzően nemcsak jobb minőségű, de a participáció – az érintettek bevontsága – miatt jobban végre is hajtható. A KIT két közelmúltbeli felmérése szerint ezzel a nem elhanyagolható előnnyel szakmánk (legalábbis az utóbbi 50 évben) nem kívánt élni – önként visszavetve saját potenciálját. A nem reprezentatív kapott eredmények a kívánt állapotról ld.: link illetve a tapasztalt állapotról:
A szakmai vitákban…
1 – a megfelelő információk birtokában lévők döntenek
32 – a pozícióban lévők döntenek
1 – kiterjedt szakmai eszmecserérék során születik döntés
2 – jó, hogy nem sietjük el a döntést.
Az észlelt és a kívánt állapotot összevető pókháló diagram itt található: link
Jól kiolvasható belőle: a válaszadók szerint a pozícióra alapuló döntéshozatal rovására a kiterjedt szakmai vitákra kellene helyezni a hangsúlyt. A válaszadók nem kedvelik sem a bennfentesi döntéshozatalt, sem a döntések halogatását. Indirekt módon megállapítható, hogy a válaszadók kirekesztve érzik magukat a döntéshozatalból, saját tapasztalataik parlagon hevernek. Hogy a döntéshozók a döntésekhez mit használnak fel, nem derül ki a jelen adatokból, de hogy a legértékesebb erőforrást parlagon hagyják, az biztosnak tűnik. (MG)
KIT-információ