A tudományosság – Sokak szerint – egyik kiemelkedő jellemzője éppen a kritikai attitűd elfogadása (critical spirit): “a kijelentések – megfigyelésekkel vagy kísérletekkel történő – folytonos ellenőrzése iránti elkötelezettség […] és hajlandóság az elméletek újragondolására vagy elvetésére, ha azok megbuknak a teszteken?. Ezzel szemben az áltudományokat művelők elutasítják a kritika mindennemű lehetőségét, “azt állítják, hogy objektív értelemben igazak”; továbbá önmagukat tudományosnak minősítik, és állításaikat a valódi tudományos eredményekhez kötik.
Az áltudományosság további jellemzői:
1. anakronisztikus gondolkodás (olyan állításokat fogalmaz meg, amelyeket a tudomány már [régen] cáfolt):
2. titkok keresése (például ufók, jeti, öngyulladás);
3. mítoszokra hivatkozás (minél régebbi egy mese, annál nagyobb a meggyőző ereje)
4. hanyag bánásmód a bizonyítékokkal (hivatkozik az állítását alátámasztó bizonyítékokra, ám az annak ellentmondókat ignorálja)
5. cáfolhatatlan hipotézisek;
6. látszólagos hasonlóságok (a már bizonyított-elfogadott elméletek részeit használja, és azokat átértelmezi, új kontextusba helyezi);
7. tények helyett szcenáriókkal magyarázás;
8. állításuk szerint a tények csupán interpretációk;
9. (az alapvető áltudományos kritériumnak tekinthető) immunitás a kritikával szemben.
Századvég 84., p. 53-54