Sorozatunkat – link és link – folytatva:
Laki Judit igazgató, szervező, mentor: A BRTK átlagosan heti két gyerekfoglalkozást tart. Ebből a Máltai Szeretetszolgálattól érkezett fogyatékos fiatalokat egyedül viszem. A küldőktől kértem, hogy max. 10 fővel és egy kísérővel jöjjenek; így lehet dolgozni, és akár még fejlődést is elérni. Így alakult ki szoros kapcsolat. A kis “kézműves” tárgyakat, dolgokat döntően papírból készítjük, de néha előfordul a filc, vagy a nagyobb szemű gyöngy. Varrás kedvelt körükben, vannak, akik rendszeresen készítenek gobelint. Más eljárásoktól elzárkóznak, ilyen a festés, vagy a nemezelés. Viszolygás, félelem volt bennük, amikor próbálkoztunk ezekkel. A mintadarab elkészítéséhez szabadon választhatnak színeket. Nem mindenkinek megy a sablonok körberajzolása; ilyenkor jön az egyezkedés: “Jó, körberajzolom. De, Te vágod ki.”.
Van köztük rendkívül precíz, de lassabban dolgozó. Mások inkább alkudoznak, segítséget kérnek. A ragasztást egyedül végzik. A díszítés fantáziájukra van bízva. Mindegyikük igényli, hogy valamilyen munkafázisban együtt dolgozzon velem. Ez a bizalom, az elfogadás jele.
Az elrakodáskor a legapróbb fecnit is összeszedik, és rendszerezve – nagyságok szerint – kerülnek a szemetesbe.
KIT-információ