L. Ritók Nóra: … a prevenció, a közösségfejlesztés ma Magyarországon nincs meg a [szegényeket támogató] rendszerben. Nincsenek meg a közösségi terekhez kötődő élmények az elszegényedő falvakban, a kultúrházak, könyvtárak nem tudják ezt biztosítani. Az épületek ott vannak, persze. De ezt a társadalmi csoportot a programok nem érik el, és a többieknél is egyre kevésbé töltik be a funkciójukat. Vannak uniós projektek is, néha jönnek ismeretterjesztő, kulturális előadások, de anélkül, hogy utánajárnának, az adott közösségnek mire lenne igénye, mivel lehetne magasabb szintre léptetni az egészet. Odaviszik a programot, lebonyolítják, az érdeklődés minimális, kicsit “megtolják” hát a jelenléti ívet, mondjuk, a családtagok nevével, és mindjárt teljesítve vannak az indikátorok. Elszámolják a pályázatot, és kész. Az egyik faluban például már egy éve vittünk egy egészségnevelési programot, amely rájuk volt szabva, az ő lehetőségeikre, élethelyzeteikre, amikor uniós forrásból jött egy egyszeri, megyei projekt: érkezett egy előadó, és az egészséges táplálkozásról beszélt, a szénhidrátok kerüléséről egy olyan közegben, ahol az anyagi lehetőségek miatt ez értelmezhetetlen.
Magyar Narancs