A demokratikus társadalmakban a hírmédia célja nem az, hogy a világot mint olyat tükrözze, hanem hogy rávilágítson és a közönség figyelmét felhívja olyan problémákra és helyzetekre, amelyek megoldást kívánnak. […] Alapvetően problémák uralják a hírtartalmakat, amelyek ezért természetük szerint rossz hírek lesznek. A pozitív vagy szokásos történések ritkán válnak hírré, mert ha a dolgok rendben vannak, nincs szükség külön figyelmet fordítani rájuk. […] Habár a demokratikus kifejezés itt azt sugallná, hogy a problémák viszonylagos jelentőségéről nyílt folyamatban, sok egyén részvételével döntenek, valójában a híreket egy viszonylagos kisebbség formálja, akik a kormányzásban, a lobbikon keresztül az érdekcsoportokban, a PR-ben, reklámozásban részt vesznek (Shoemaker-Reese 1996). […]
Az autoritárius rendszerekben a hírmédiának nem feladata a valóság tükrözése, sokkal inkább az, hogy azt a világot mutassa be, amelyet a hatalmon lévők valóságosnak tartanak. A hírmédia itt az állam fegyvere, amely segít fenntartani a hatalmat és megtanítani a közönségnek, hogy mely események, emberek és eszmék jutalmazhatók és büntethetők (Shoemaker 2006: 108). (idézi: Aczél Petra: Az álhír. Kommentár a jelenség értelmezéséhez.)
Századvég 84., p. 11