Gulyás Márton: Volt ennek az időnek egy olyan része, ami tök hasznos volt, mert volt lehetőségem arra, hogy gondolkozzam, rendszerezzem saját magam. Ebből a szempontból nekem nem volt ez egy megterhelő helyzet. Mondjuk, az borzalmas, hogy a BV-ben (Büntetés-végrehajtási Intézet – G. M.) nincs könyvtár. Egy kis fakkból előszedtek néhány kötetet, és akkor először háborús tudósításokat, meg hasonlókat tudtam olvasni.
magyarnarancs.hu: Most egy Nádas Péter-kötetet látok nálad.
GM: Igen, mert utána végre hoztak Nádas Pétert is. Csodálatos élmény volt olvasni. Abban a bezártságban tényleg nagyon nagy jótétemény, ha van egy kötet, amibe bele tudsz mélyedni. Ebből a szempontból nem volt egy tragikus helyzet, azt viszont nem gondoltam volna, hogy ilyen szégyenletes minőségű zárkákba raknak embereket manapság. Az én zárkámban a matrac, amin feküdtem, gyakorlatilag A tanúval egyidős, kompletten le lehetne vele forgatni azt a filmet. Ez nem a BV-dolgozókat minősíti, itt arról van szó, hogy a magyar állam és a felelős szervek ennyire telibe szarják, hogy az embereknek hogyan korlátozzák a szabadságjogait, és hogy milyen minőséget biztosítanak a fogva tartásukra. És ez tényleg kemény.
Magyar Narancs