Korábban már írtunk a dehumanizálás jeleiről link , melyek akkor jelentkeznek, amikor lemondunk arról, hogy embertársunkat az őt megillető tisztelettel illessük, ez ugyanis erőfeszítést kívánna tőlünk. A könyvtárban munkatársak között (hatalmi kultúrában leginkább a felettesek felől) illetve a használók irányában is kitapintható. Korábbi cikkünk példáit folytatva:
– munkatárs megszégyenítése: van könyvtárigazgató, aki a többi munkatárs vagy éppen az olvasó előtt teremti le a beosztottat, ahelyett, hogy négyszemközt közölné véleményét
– azt feltételezve, hogy elegendő a tájékoztatásunk, megszégyenítő stílusban oktatjuk ki az olvasót, hol találja az adott szakot, vagy hogyan fénymásoljon
– távolságtartás névmásokkal: a könyvtár dolgainkról beszélve a többes szám harmadik személy távolít, a egyes / többes szám második közösséget vállal, pl.: úgy gondoljuk helyett: a könyvtár úgy gondolja, szerintük…
– elutasító attitűd, szemkontaktus kerülése, túl rövid válaszok
– “ide kellene / kéne jönni” hangozhat el a pult mögül a “jöjjön v. fáradjon kérem ide” helyett
– öncenzúra kialakítása (egyik lehetséges eszközét ld.: link )
– fizikai elkülönítés során a munkatárs akarata és a munkafolyamat kívánalmai ellenére távol kerül a többi kollégától.
A dehumanizáció szorosan kapcsolódik a demotivációhoz, ld.: Hogyan keserítsük meg beosztottaink életét? – Rövid útmutató a demotivációhoz link Mindkettő eredménye, hogy csökkenti a könyvtár hatékonyságát és rontja imázsát. E vezetői defektust sok könyvtár jelentős közpénzbeni és adminisztratív eszközökkel próbál ellensúlyozni. (MG összeállítása)
KIT-információ