A szerző három stratégiát vázol fel, melyek erősítik már meglevő kompetenciáinkat.
1. Váljunk adatgondnokokká. Mivel a könyvtárosok hangsúlyozottan a tudásmegosztás szakemberei (példa erre az osztott katalogizálás), ez jó alap ahhoz, hogy adatőrökként, adatgondnokokként a tudósoknak is együttműködő partnerei lehessünk.
2. Vagy legyünk adatvizualizáló szakértők. Ezzel segíthetjük a tudósokat abban, hogy laikusok számára is érthetővé tegyék tudományos eredményeiket. Nagyon jó példa erre az az interaktív térkép, melyet az urbandisplacement.org címen találhatunk.
3. Felfedezési szakértőként is támaszkodhatunk eddigi gyakorlatunkra: tudjuk, hogyan találjunk meg információkat, hogyan szintetizáljuk felfedezéseinket és hogyan magyarázzuk el másoknak, akiknek nincs idejük elvégezni ezt az alapvető munkát. Márpedig az irodalomkutatás és a különböző tudományterületek mintázatainak felismerési képessége egyre lényegesebb erőforrássá válik. És ebben jók vagyunk.
A szerző tehát nagy lehetőséget lát abban, hogy a könyvtárosok olyan információtudóssá képezzék magukat, amilyenekre a világnak szüksége van. Ahogy a társadalomtudományok és humán tudományok képviselői megteszik, ugyanúgy a könyvtárosok is betörhetnek az adattudomány világába. (Könyvtáros az adattudós új szerepében; ref.: Fazokas E.)
Humanus