Greta von Susteren, a Fox News korábbi bemondója szerint pazarlás a nagy egyetemi könyvtárak megépítése, hiszen “ma már minden elérhető online”. Érthető volt a szakma felzúdulása, többen is értetlenkedtek, mivel Susteren szakmailag és felhasználóként is kívülálló.
A legtöbb egyetemi könyvtárnak a könyvek tárolásán túl rengeteg feladata van: együttműködnek a különböző egyetemi csoportokkal, tanszékekkel; helyet adnak és nyújtanak a továbbképzéseknek; valamint a nagyobb mértékű fejlesztéseknek is helyszínt biztosítanak.
Susteren, egy megosztó témát is érintett: a nyílt hozzáférést (Open access). Minél több anyag kerül fel ugyanis a digitális térbe ? pláne nyílt hozzáféréssel – annál kevésbé tűnnek szükségesnek a terek. S ténylegesen kisebb lesz az igény a polcokra, raktári helyiségekre ? látványosan csökken is ennek helyigénye -, ám számos új funkció jelenik meg:
– lehetőség az OA-kiadás feladatának átvétele ? annak költségvetésével együtt,
– rugalmasan terek az együttműködést igénylő tudományos munkához
– partnerség más egyetemi egységekkel, pl. mint a tanulási tanácsadás
– oktatás-és oktatási központ
– egyetemi kiadó
– digitális ösztöndíj programok
– alkotói terek (makerspaces), digitális és a fizikai tárgyak létrehozására.
Nem mindenki örül e fejleményeknek: vannak, akik a küldetés torzulását és szellemi degeneráltságot látnak benne. De az általános tendencia egyértelmű: a tudományos könyvtárak egyre kevésbé könyvek tárai. Így talán nem az a kérdés, hogy szükségünk van-e hatalmas új könyvtárépületekre, hanem hogy meddig hívjuk őket könyvtáraknak. (ref.: NM, MG)
Scholarly Kitchen