A könyvtári terek sajátossága, hogy a technológiai fejlődés miatt mindennél jobban kell alkalmazkodniuk a változó igényekhez. A 20. században a könyvtári tereket a könyvtárosok találták ki azzal az elképzeléssel, hogy ők tudják, mire van szüksége a felhasználóknak. Ennek eredményeként a könyvtárak steril, tanulásra és tudományos munkára szánt terek voltak, ahol az ember megkapta a projektjéhez szükséges forrásokat, és gyorsan távozott is. Manapság a csendes terek mellett elvárás, hogy legyenek csoportmunkára alkalmas szobák is, lehessen étkezni, és mindenütt legyen jelen a technológia. Ezen igények kielégítése miatt ma az egyetemi könyvtárak erősebbek, mint valaha, bár sokan a halálukat jósolták, mondván, az interneten úgyis minden elérhető.
Az új modellt információs köztérnek (information commons) hívják. Ennek fő jellemzői, hogy a technológia nagyon sokféle formában jelen van, vannak terek a csoportmunkára, elérhető a digitális média és az online gyűjtemények, a könyvtárosok mellett IT-specialisták is dolgoznak benne. (Könyvtári terek a 21. században: a használó információ, technológia és szaktudás iránti igényének kielégítése; ref.: Tóth M.)
Humanus