Az iskolások nyári szünetének egyik visszatérő réme a kötelező olvasmány, ami nemcsak mennyiségével, hanem puszta természetével is elrettenti a fiatal olvasókat. A képernyőről olvasáshoz szokott generáció szövegértési nehézségeinek helyes értelmezése azonban segíthet elhessegetni az “olvasás és a könyv halála” rigmusait. A mai digitális világban ugyanis nem állja meg a helyét a sokat hangoztatott “a mai fiatalok már nem olvasnak annyit” állítás, éppen az olvasási stratégiák megváltozása miatt. Ezért is szükséges újragondolni a könyv fogalmát és vele a kötelezők természetét.
A kulcsszó a böngészés: a digitális térben egyfajta ugráló, szkennelő olvasást végzünk, a beágyazott vizuális és interaktív elemek, linkek, videók stb. olyan hipertextuális szövegeket eredményeznek, melyek közt ide-oda szörfölgetve inkább információgyűjtögetést, mint ún. mély olvasást végzünk. Ez a dinamikus, nem-lineáris olvasás adott esetben sokkal több kognitív erőbefektetést igényel, hiszen az egyes szövegek értelmezését, befogadását jelentősen megnehezíti az a komplex jelrendszer, amellyel kódolva vannak. Éppen ezért a képernyőhöz szokott olvasó inkább a rövidebb, könnyebben átlátható, összefoglalható szövegeket részesíti előnyben, és nehezebben érti meg a hosszabb, összefüggőbb narratívákat.
A kulcs tehát nem az olvasás mennyiségi mérése (ami egyébként sem tűnik értelmes vállalkozásnak, hiszen milyen mértékegységet is rendelnénk hozzá?), hanem az olvasott online szövegekhez kapcsolódó új olvasási stratégiák megértése.
BME Filozófia