1948 után a kiválasztás politikai alapon történt, s a kommunista párt vezetésétől függött. Nem számított a szakmai vagy tudásbeli teljesítmény, kizárólag a lojalitás, a párthűség, a feltétlen engedelmesség volt a mérce. A káderutánpótlás a legszigorúbban tervezett, ellenőrzött és centralizált politikai tevékenység lett, ami a gazdasági és társadalmi élet egészére kiterjedt. A párt döntötte el, kiből lehet gyár- vagy múzeumigazgató, társadalmi szervezet vezetője. Egyes számítások szerint csak a kommunista párt politikai bizottságának és központi bizottságának hatásköri listái alapján több ezer országos jelentőségű vezető felett gyakoroltak politikai kontrollt, s a megyei és járási pártbizottságoknak is voltak ilyen jogosítványaik. A párthűség, a lojalitás, a politikai megbízhatóság követelménye a Kádár-korszakban is megmaradt, ám elvárás lett a megfelelő iskolai végzettség is. Kialakult egy technokrata elit, amely megbékélt a pártállammal, és azon belül képzelte el hivatali karrierjét.
HVG 28. sz. (regisztrációval)