Csitári Gyula – arra mutatott rá, hogy ma Magyarországon már a jelenlegi szakiskolai, szakközépiskolai informatikaoktatás is elégtelen: az itt tanulók még azt a “minimum” Word-Office világot sem kapják meg, amelyet a gimnazisták.
A hátrány viszont nem csak itt érhető tetten: “úgy tapasztalom, egy átlagos érettségizett szakmunkásnak fogalma sincs a mai világról. Bár Mátyás királyt lehet, hogy tudja, de például arról, hogy mi az OECD, fogalma sincs, mint ahogy arról sem, hogyan kezeljük a személyes pénzügyeket, vagy épp érdemes-e eladósodni, vagy sem.”
Sokszor a sikertelenségnek az az oka, hogy nem tudunk átadni információkat, nem tudjuk megfogalmazni, hogy mire gondolunk pontosan. Már az egyetemeken megvannak a példák: az intézményekben a karok tudásbázisként működnek, ám a gyakorlatban és a szervezeti működésben semmi nem támogatja, hogy ezek a tudások találkozzanak. Az egyes karok tagjai egymás mellett léteznek, ám fogalmuk sincs, mit csinál a másik. Elképzelésük sincs arról, hogyan lehetne a másikhoz kapcsolódni, pedig például a kutatás-fejlesztési projektekben minél több kompetencia vesz részt egy probléma megoldásában, annál nagyobb a hozzáadott érték – tapasztalja Bacsa László, a Műegyetemi Technológiai és Tudástranszfer Iroda igazgatója, a Demola Budapest vezetője.
Ma sok technológiához kötődő iparágban – ilyen az infokommunikáció (ict) is – a legnaprakészebb tudást nem az egyetemeken lehet megszerezni, így az intézmény szépen lassan elveszíti a “tudás vára” szerepet. A naprakészebb ismeretek tárháza az internet lesz, miközben az egyetemeken (ha nem változik semmi) egy húsz évvel ezelőtti tudás és struktúra konzerválódik – vélekedett.
Napi