Bár a könyvtár ma már kevesebb figyelmet szentel a fegyelemnek és a normáknak, a hatalmi viszonyok kommunikációja nem tűnt el, csak átalakult. A felhasználó viselkedése többé már nem a művelt, passzív színházi néző metaforájával világítható meg, hanem a népünnepélyek éneklő, táncoló résztvevőjére hasonlít, ezért minden könyvtárban kell lennie térnek a szabad és akár hangos kommunikáció számára. Ez az elképzelés már a felvilágosodás korában megjelent, és a modern “harmadik hely” koncepcióban is ott van.
… Természetesen szükség van a felhasználók párbeszéden alapuló részvételére, bár nem mindig könnyű részvételre hajlamos felhasználókat találni. Akkor érdemes őket felhívni erre, ha találunk számukra fontos célokat. Az erre irányuló kommunikációban nemcsak a felhasználók információigényét kell figyelme venni, hanem hozzáállásukat, érzelmeiket és (főként) értékrendjüket.
Az elmúlt évszázadokban a könyvtárosok nem konzultáltak a felhasználókkal az állomány alakításáról vagy az olvasói terek kialakításáról. Manapság azonban jobban kell bízniuk felhasználóik szakértelmében és együttműködésében, ami magával hozza az ellenőrzés bizonyos fokú elvesztését, ennek és az ezzel járó félelmeknek a kezelésére fel kell készülniük. (A könyvtári kommunikáció változása Gutenbergtől Zuckerbergig; ref.: Koltay Tibor)
Humanus