A minap kezembe került az IFLA-HUN levelezőlistára írt 80 éves MKE-s konferencia beszámolója. (Magam már nagyon vártam, de nem kaptam meg a Facebook-on link ami önmagában is nagyon tanulságos.) A beszámoló felsorolja a protokoll szerinti történéseket, gondosan kitérve az egyes programpontokra, titulusok ismertetésére. A beszámoló 95%-ban azonban a témával foglalkozik, rémával alig. S hogy mi is a különbség? Példával:
– A magyar könyvtárakba járó emberek mennyisége. – Ez tehát a téma: megtudjuk, miről van szó, de ezt nem, hogy menyi, pláne, hogy mihez képest, és hogy ez miért érdekes.
– A magyar könyvtárakba x fő jár, és ez z %-kal nagyobb, mint 5 éve. – Ez tehát a réma, ami kifejti, értelmezi a témát.
S ezek után kérdezhetjük: miért nincs – vagy nem olvasható széltében-hosszában – egy nagy presztízsűnek szánt protokolláris rendezvény tartalmi beszámolója?
Úgy tűnik számomra, hogy a réma kifejtése olyan közösségekben, kultúrában általánosabb, ahol az egyének információval való ellátása nem csak nyilatkozatok szintjén működik, ahol informáltságuk szintje komolyan befolyásolja a közösségen belüli döntéshozatalt. Egyszerűbben fogalmazva: demokratikusabb közösségek esetében. Ezt alátámasztják a bürokratikus kontra részvételen alapuló kultúrák eltérő nyelvhasználatát bemutató tanulmányok is. (MG)
KIT-információ